Kiss József, költő, szerkesztő (Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 3.)

Költő, szerkesztő. 1843. november 30-án született Mezőcsáton.  Szülei rabbinak szánják, de ő kamaszként Bécsbe szökik, majd a rimaszombati és a debreceni református gimnáziumban folytatja tanulmányait. Apja halála után házitanítóskodik, majd a kiegyezés évében Pestre megy, hogy kiadassa verseit, de első kötetével, a Zsidó dalokkal nem arat sikert. Pesten korrektori állást vállal a Deutsch-féle nyomdában, majd 1870-től a nyomda kiadásában megjelenő Képes Világ szerkesztője lesz. 1873-ban megnősül, ponyvaregények írásával próbálja magát fenntartani. 1875-ben Simon Judit című balladájával lép be az irodalmi köztudatba, amelyet Toldy Ferenc ajánlására felolvasnak a Kisfaludy Társaságban. Egyszerre sikeres költővé lesz, sorra jelennek meg verseskötetei.

1877-től a Petőfi Társaság tagja. Az anyagi gondoktól azonban nem szabadul meg, a nyomda megszűnése után a temesvári hitközség jegyzőjeként kap állást. Hat év után visszatér Budapestre, ahol egy biztosító társaság hivatalnokaként helyezkedik el. A társaság 1889-ben megbukik. Kiss József nem talál új állást, ezért barátai anyagi támogatásával 1890-ben megalapítja A Hét című szépirodalmi hetilapot, amely a városi polgárság és értelmiség lapja kíván lenni. A Hét az indulás nehézségei után a város egyik legnépszerűbb lapjává válik, fiatal tehetségek felkarolását és a művészi színvonalú újságírást jelölve ki programjául.

Kiss József szerkesztői munkájának köszönhetően a lap fórumot teremt az újító törekvéseknek, a Nyugat előfutárának tekinthető. Kiss az 1900-as években írja legszebb verseit. Kortársai a legnagyobb költők között emlegetik. 1908 után, amikor már a Nyugat képviseli a haladó szellemiséget az irodalmi életben, kezdeményező szerepe is visszaszorul. Kiss József szembefordul a Nyugat újító törekvéseivel. Még számos verseskötetet publikál, s a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választja 1914-ben.

Pályája kezdetén Arany és Petőfi hatása uralkodik lírájában, ám balladáival válik igazán népszerűvé. Költői életművében fordulópontot jelent az 1882-es év, amikor visszaköltözik Budapestre. Szakít a népiességgel, írásmódjában és témáiban a város felé fordul, a modern ember problémái kerülnek költészete középpontjába. A századfordulóra már nagyvárosi költőnek számít. Költészete átmeneti jellegűnek tekinthető: népies és városi vonások vegyülnek műveiben. Különleges zeneiségű verseiben fellazítja a jambikus sorokat, az időmértéken átütő hangsúlyos verselése a Nyugat modernségét előlegezi meg.

Ajánlott vers: Tüzek

http://mek.oszk.hu/01900/01915/01915.htm#5