Fejes Jenő, mérnök, feltaláló (Budapest, 1877. december 18. - Budapest, 1952. január 29.)

Fejes Jenő Budapesten a Felső Ipariskolában, 1896-ban szerzett oklevelet. A budapesti fegyvergyárban kezdett dolgozni. Böszörményi Jenő és Schimanek Jenő munkatársaként közreműködött az első magyarországi dízelmotor tervezésében és kivitelezésében. A XX. sz. első éveiben a Westinghouse-autógyár francia leányvállalatánál helyezkedett el. Autókat tervezett és a gyártás megindításában Böszörményi Jenő, Árpád Gyula és Fábián László munkatársa volt. A francia gyár Magyarországra, Aradra telepítésével 1909-től a Magyar Automobilgyár Rt. Westinghouse Rendszer cégnevű, első magyar autógyár szereldéjének lett a vezetője.

Aradról 1912-ben Budapestre költözött, s átvette a Magyar Általános Gépgyár Rt. autó osztályának vezetését. 1913-ban tervei alapján bemutatott MÁG 25 LE-s túraautója egy csapásra a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, az abban az évben rendezett Tátra-Adria túraúton aranyérmet nyert. A kiváló szerkezetű autó sorozatgyártására az első világháború kitörése miatt nem került sor.

A háború alatt a Magyar Általános Gépgyár Rt. - hasonlóan a legtöbb autó- és motorgyárhoz - repülőmotorokat is gyártott. Fejes Jenő a repülőgépmotor - gyártás technológiájának megismerése során kezdett foglalkozni az autóiparban addig figyelmen kívül hagyott tömegcsökkentéssel; a repülőgépeknél „minden grammra” figyeltek. Fejes figyelmét felkeltette a korszerűbb gyártástechnológia. A repülőmotorok gyártásakor - tömegcsökkentés céljából is - a hengerek vízköpenyét vékony lemezből alakították ki, ellentétben az autómotorokéval, amelyeken ugyanez öntöttvasból készült. A repülőmotoroknál alkalmazott technológiát átültette az autógyártásba. 1916-17-ben már kísérletezett lemezszerkezetű motorokkal. 1918-ban Fejes Jenő a Ganz-Fiat Magyar Repülőgépgyár Rt. igazgatója lett.

A háború után a katasztrofális nyersanyag- és energiahiány különösen aktuálissá tette Fejes elképzeléseit. 1921-hen szabadalmaztatta találmányát; „Gyorsjáratú égési motor, különösen mindennemű járművekhez és gazdasági gépekhez, és eljárás annak előállítására” címen. E szabadalom lényege az volt, hogy a motor nehéz öntvényeit hidegen hengerelt, hegesztett acéllemez-szerkezettel helyettesítette, így a motor tömege körülbelül 30 százalékkal csökkent. A következő évben, 1922-ben az eljárást a jármű többi szerkezeti részére, így az alvázra is kidolgozta, és szabadalmaztatta.

Találmányainak gyakorlati megvalósítására 1921-ben műszaki irodát és műhelyt nyitott, majd 1922-ben Magyar Lemezmotorgyár néven megindította üzemét. Itt készült el az első lemezmotoros „Fejes-féle” autó. 1923-ban cégét részvénytársasággá alakította Fejes Lemezmotor és Gépgyár Rt. néven. Az üzemben készültek személyautók, teherautók, de autóbuszokat is ajánlottak a főváros tömegközlekedéséhez; a honvédség részére repülőmotort is kínáltak.

Elegendő hazai megrendelés híján, külföldön is megpróbálta népszerűsíteni konstrukcióit. A lemezautót Londonban helyi szakemberekkel teszteltette. Autóinak gyártására 1927-ben megalakult a The Ascot Motor Manufacturing Co. Ltd. A prototípusok elkészültek, de az 1929-es gazdasági válság miatt a sorozatgyártásra nem került sor. Az angliai és a magyarországi Fejes-gyár is csődbe jutott.