Kun Zsuzsa, magántáncos, pedagógus (Budapest, 1934. december 9. – )

1943-tól 1949-ig Nádasi Ferenc növendéke volt az Operaház balettiskolájában. Az 1950-es években a moszkvai Koreográfiai Intézetben tanult tovább Cserkaszova, Szemjonova, Gerdt, Messzerer, Lepesinszkaja, és Baltacsejeva balettmestereknél. 1949-ben szerződött a budapesti Operaházhoz, ahol 1953-ban magántácosi kinevezést kapott. Ettől kezdve szinte minden balett főszerepét eltáncolta, s a társulat vezető szólistája lett. Rendkívül tehetséges, tiszta klasszikus stílusú és technikai felkészültségű táncosnő. Alakításaiban a drámaiság, az érzelmi telítettség, a poétika és az intellektualitás széles kifejező skálán mutatkozott meg.

Első kiemelkedő szerepe Zaharov Bahcsiszeráji szökőkút című balettjének Zarémája (1952). Mégis, kiváltképp Lavrovszkij balettjeinek hősnőiben: Giselle (1958) és Júlia (1962) testesült meg mindaz, ami az orosz balettstílus és érzelmi kifejeződés legragyogóbb hazai képviselőjévé tette. Legjelentősebb alakításai a repertoár összes stílusrétegét átfogták, drámai, lírai, sőt komikus szerepekben egyaránt maradandó élményt nyújtott: Sári a Keszkenőben (Harangozó Gyula, 1953) és címszereplő a Seherezádéban (Harangozó Gyula, 1959) Jeanne, illetve a Színésznő A párizs lángjaiban (Vajnonen, 1951), Mária A diótörőben (Vajnonen, 1953), Swanilda a Coppéliában (Harangozó Gyula, 1953), Gajane Anyiszimova balettjében (1959). Odette-Odilia A hattyúk tavában (1960), és címszereplő a Csipkerózsikában (1967), tűzről pattant Lise A rosszul őrzött lányban (Ashton, 1971), elbűvölő a Sylvia címszerepében (Seregi László, 1972), és megrendítően drámai Flavia megtestesítőjeként Seregi László Spartacus című darabjában (1968).

Előadóművészként nemzetközi sikereket is aratott. Számtalanszor volt a Szovjetunió legnagyobb balettszínpadainak vendége, bejárta Kelet- és Nyugat Európát. 1961–1965. között négyszer volt a London Festival Ballet vendége A diótörő és A hattyúk tava főszerepének tolmácsolójaként, s ugyancsak ezzel a két főszereppel mutatkozott be 1972-ben a Sydneyben.

Számos nemzetközi balettverseny zsűrijének volt a tagja. 1972-től 1979-ig Az Állami Balett Intézetet vezette. 1979-től (a mai napig) az Intézet – a Magyar Táncművészeti Egyetem – balettmestere.

Díjak, elismerések: Liszt-díj (1960), Kossuth-díj (1962), érdemes művész (1958), kiváló művész (1971), mesterművész (2003).