Havas Ferenc, magántáncos, balettmester (Budapest, 1935. március 12. – Sopron, 2007. február 22.)

1947–1953 között Nádasi Ferenc és Harangozó Gyula tanítványa volt az Állami Balett Intézetben. 1950-től az Operaház ösztöndíjasa. 17 esztendős, mikor Harangozó rábízta a Keszkenő főszerepét, amelyet sok éven át hitelesen alakított állandó partnerével, Lakatos Gabriellával. 1953-ban a budapesti Világ Ifjúsági Találkozón sikerrel szerepelt, ezt követte magántáncosi kinevezése. Bár a Keszkenőben eltáncolt Józsi figurája az úgynevezett demikarakter szerepek közé sorolható, technikája és megjelenése kifejezetten klasszikus táncossá avatta, és társulatának vezető szólistája lett.

Az operaházi balettrepertoáron lévő darabok szinte minden főszerepét eltáncolta itthon és külföldön egyaránt. Közben 1963-ban a moszkvai Bolsoj Színház művész-továbbképzésén – Varlamov, Lavrovszkij, Ulanova és Messzerer tanítványaként – csiszolta tovább táncos tudását. A mintegy negyven főszerep közül a legjelentősebbek: Ferenc Harangozó Gyula Coppéliájában (1953), A hattyúk tava hercege 1953-tól, Baltaváry Vashegyi Ernő Bihari nótájában (1959), Girej kán A bahcsiszeráji szökőkút című Zaharov balettben, A fából faragott királyfi címszereplője Harangozó 1958-as verziójában. Továbbá Albert gróf a Giselle-ben (Lavrovszkij, 1958), Molnár A háromszögletű kalap című darabban (1959). Ismét a címszerepet alakította Harangozó Lúdas Matyijában (1960), ahol a koreográfus maga táncolta Döbrögit. A Rómeó és Júlia (Lavrovszkij, 1962) Rómeója, Fokin Tűzmadarának Cárevicse (1966), Crassust, majd a címszerepet táncolta Seregi László Spartacusában, ugyancsak címszereplő volt A csodálatos mandarin Harangozó, később pedig Seregi-féle koreográfiai változataiban. Seregi Sylviájának Orionja, Rómeó és Júlia című balettjében pedig erőteljes Capulet.

Az operaház külföldi vendégszereplésein kívül, 1960-1964 között öt alkalommal fellépett a londoni Fesztival Balettnél, sőt az angol társulattal Barcelonában is szerepelt. A moszkvai Bolsoj Színháznak és Európa több operaházának kedvelt vendégművésze volt. De fellépett Havannában, Kairóban, Baalbeckben s az első Tokioi Nemzetközi Balettfesztiválon, ahol később zsűritag volt (akárcsak Peruban, Moszkvában s az amerikai Jackson balettversenyein).

Több táncfilmben (Keszkenő, Gyermekdal öt párral, Rómeó és Júlia), valamint Gertler Viktor Pázmán lovag című filmjében szerepelt.

Díjak, elismerések: Liszt-díj (1962), Kossuth-díj (1965), érdemes művész (1973), kiváló művész (1977) a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (2003).