A. Tóth Sándor, bábművész, festőművész, rajztanár (Rimaszombat, 1904. április 7. – Pápa, 1980. október 2.)

 

1926-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, festőszakon Glatz Oszkár és Rudnay Gyula növendékeként. Majd három évet a Blattner Géza vezette párizsi Arc-en-Ciel (Szivárvány) Bábszínházban töltött, amelyet az ott élő magyar képző- és iparművészek hoztak létre. A bábjátszáshoz szükséges anyagiakat művészi lámpaernyők készítéséből fedezték. Új stílusú előadásaik nemzetközi sikert arattak, 1929-től az Arc-en-Ciel a modern európai bábjátszás legfőbb kísérleti műhelyének számított. Nem kötötték magukat egyetlen bábmozgatási technikához sem, minden előadáshoz más és más anyagot és technikát alkalmaztak. A. Tóth Sándor ott készített kubista-konstruktivista bábjai (Fakatona, Lány babával) egyedülállóak a magyar bábtörténetben. Festőművészként részt vett az 1929-es Salon d'Automne-on Párizsban és 1931-ben az Art Hongrois Moderne című kiállításon olyan művészekkel szerepelt együtt, mint Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, vagy Farkas István. 

 

Faragott bábjaival új utat nyitott, előadások szereplőjeként működött. Közben megfestette élete fő műveit, egyfigurás, kubo-expresszionista kompozícióit. Színben, formában redukált vásznai társadalmi érzékenységet, humort egyaránt kifejeznek (Hólapátoló, Menekülő nimfa, Fázom). Utóbb a karikírozás vált népies életképei jellemzőjévé. Fokozatosan eltávolodott merész eszményeitől, a táj, a kisváros, a hangulat lépett elő témává akvarelljein. Neves művészek, költők, tudósok inspiráló mestere (Somogyi József, Nagy László, Móritz Sándor, Csoóri Sándor, Szíj Béla), s művészek sora indult szabadiskolájából is (Hencze Tamás, Heitler László, Kúr Csaba, Gelencsér Péter).

 

Párizsból 1931-ben tért haza, de fenntartotta kapcsolatát az Arc-en-Ciel Bábszínházzal. 1932-től 1967-ig, nyugdíjazásáig rajztanárként dolgozott Pápán a Református Kollégiumban, majd annak utódintézményben, a Petőfi Sándor Gimnáziumban. Tevékenysége nagy hatással volt Pápa művészeti életére. 1965-1966-ban az USA-ban és Kanadában élt, 1968-ban a győri művésztelep egyik alapító tagja. 

 

Bábos tevékenysége a kísérletező bábjátszásról fokozatosan az elméleti munkásságra és a pedagógiai bábjátszásra tevődött át. A háború után a magyar bábos mozgalom élére állt. 1947-ben az I. Magyar Bábjátékos Kongresszus aktív szervezője volt. Még ugyanebben az évben Országos Bábjátékosképző tanfolyamot szervezett Büky Bélával, Rév Istvánnal és Szokolay Bélával közösen, azonban az új művészetpolitika nemkívánatosnak nyilvánította tevékenységüket. A. Tóth Sándor bábjainak jelentős részét az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábgyűjteménye őrzi. 1993 óta állandó kiállítása látható a pápai Esterházy-kastélyban a nevét viselő galériában.