Lesznai Anna, író, kötő, grafikus, iparművész (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. - New York, 1966. október 2.)

Moscovitz Amália néven született Moscovitz Geyza fölbirtokos gyermekeként.  Egész életének és művészi tevékenységének meghatározó élményforrása az alsókörtvélyesi családi birtok volt, ahol sok tehetséges, nyomorgó fiatal írónak, költőnek nyújtottak lehetőséget a munkához. Többek közt a fiatal József Attilának és Radnótinak is.

Itt tanulja meg a népi hímzést, mintákat rajzol, fest. Képzőművészeti, iparművészeti tanulmányokat folytat 1904-1907 között a Mintarajziskolában, Ferenczy Károly tanítványa volt. 1907-ben Lucien Simon magániskoláját látogatta Párizsban, de tanult művészetet Berlinben, majd Bécsben is. A Nyolcak 1911-es kiállításán meghívottként szerepel hímzéseivel. Unokatestvére, Hatvany Lajos vezeti be a Nyugathoz, ahol 1908-tól rendszeresen jelennek meg versei, később könyvkritikái is. Első kötete, a Hazajáró versek általános elismerést arat. Barátságot köt Kaffka Margittal és Ady Endrével, utóbbinak több kötetéhez tervez borítót.

1913-tól 1920-ig Jászi Oszkár felesége. Évekig közreműködik a Huszadik Század szerkesztésében, igazi szellemi közösséget számára a Balázs Béla és Lukács György által létrehozott Vasárnapi Kör jelenti – Lesznai is alapító tag. A vasárnaposok oldalán aktívan részt vesz a tanácsköztársaság elképzeléseinek megvalósításában, ezért a számonkérés elől menekülve az 1920-as éveket bécsi emigrációban tölti. Elhagyja férjét és hozzámegy Gergely Tibor festőhöz. A 30-as évek elején Budapesten tanít, de a fasizálódó Európa helyett 1939-ben az amerikai emigrációt választja. Az amerikai években tanítást vállal: művészetelméleti előadásokat tart, gyakorlati oktatásokat vezet. Csak élete utolsó éveiben látogat haza Magyarországra. 1966-ban hal meg New Yorkban, hamvait, végakaratának megfelelően, Budapesten, bátyja sírjában helyezik el.

Lesznai líráját a lehetetlenre való vágyakozás hatja át, a természettel való azonosulás vágya, a panteizmus, törekvés a tapasztalati világon túlra, az én kialakulása előtti ősállapotba. Különösen fontos számára a mese műfaja, amelyet a teljesség kifejezésének lehetőségeként fog fel, belső-lelki törvényszerűségek megtestesüléseként, ahol minden eleve elrendelt, és a végkifejlet feszültségmentes megoldást kínál. Rendszeresen mesélt, sok meséjét feljegyezte, és nagy mesetanulmányt is írt. Életének utolsó, s talán legnagyobb szépirodalmi teljesítménye a másfélezer oldalas Kezdetben volt a kert (1966) című családregénye, amelyben a századfordulótól az első világháborút követő viharos időszakig követi egy magyarországi zsidó és egy dzsentri család történetét.

Ajánlott próza (mese): A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban

Ajánlott vers: Dolgok öröme

http://mek.niif.hu/02100/02177/02177.htm#64

Ajánlott esszé: Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához

http://www.epa.hu/00000/00022/00249/07457.htm