Kölcsey Ferenc, költő (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.)

Nemesi származású gazdálkodó apját 6 éves korában veszti el, tizenkét éves korában anyja halála után árvaságra jut, nagykorúságáig kurátorok viselik gondját. Egy gyermekkori feketehimlő miatt elveszti bal szeme világát. Tanulmányait 1796-ban kezdi a debreceni Református Kollégiumban, ahová 14 évig jár. 1813-tól a költészeti osztályt látogatja, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek és Kisfaludy Sándor munkáit, valamint Vergilius és Theokritos pásztori költeményeit eredetiben olvasta. Levelezés útján kerül kapcsolatba a kor nagy hatású literátorával, Kazinczy Ferenccel, akivel először Csokonai temetésén találkoztak, és aki elindítja irodalmi, költői pályáján. Kapcsolatuk később elhidegül, többek között azért, mert Kölcsey megosztónak, túlzónak érzi Kazinczy szerepét a nyelvújításban. Kettőjük kapcsolatában az 1817-es esztendő hoz fordulatot, amikor egy Kazinczyhoz írt levelében már szembeállítja mestere kozmopolitizmusát saját patriotizmusával. A Töredék a vallásról című írásban, holott Kazinczy a protestantizmus méltatását várta ifjú tanítványától, Kölcsey a katolicizmus értékeli pozitívan.

Debreceni tanulmányai végeztével 1809-ben Pestre költözik, jurátusként tevékenykedik, de az ügyvédi vizsgát nem teszi le. Verseket ír és még Kazinczy közvetítése révén megismeri a pesti irodalmi életet. Ekkor születik életre szóló barátsága Szemere Pállal is. 1814-ben eléri a nagykorúságot, öccsével, Ádámmal a Szatmár megyei Csekére költöznek, és itt rendezik be a gazdálkodási központjukat is.

Szemere Pállal együtt szerkeszti 1826 és 1833 között az Élet és Literatúra, majd a Muzárion című kritikai, esztétikai szemlét, legtöbb írása itt jelenik meg. Az Élet és Literatúra hasábjain folyik az úgynevezett Iliászi-pör, az első magyar plágium-vita. Vályi Nagy Ferenc erdélyi költő Iliász-fordításában felhasználja Kölcsey fordítástöredékeit is. Kazinczy és köre Vályi mellé áll, természetes írói gesztusnak tartja az átvételt. Kölcsey már az írói tulajdonjog polgári elve mellett száll síkra. Emellett igényes, szigorú recenzióival – például a Csokonai és Berzsenyi költészetét értékelő tanulmányaival – a tudományos színvonalú magyar irodalomkritika megalapítója.

1830-ban a Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztályának tagjává választják. Országosan ismert költőként szerepet vállal a politikai közéletben. 1827-ben meghal öccse, Ádám. Kölcsey magára vállalja a család támogatását, visszavonul birtokára, rendbe hozza a gazdaságot. Ezután tér vissza a közéletbe. Előbb főjegyzőként Szatmár megye szabadelvű csoportjának vezetője. Az 1832-36-os országgyűlésen Szatmár megye küldötte. Politikai nézeteit leghívebben Országgyűlési napló című munkája őrzi. A pozsonyi diétán elmondott beszédei a magyar szónoki irodalom remekei. A nemzeti függetlenséget és egységet, a polgári és emberi jogok tiszteletben tartását, a jobbágyfelszabadítást, a vallások egyenjogúságát, a magyar nyelv hivatalossá tételét tűzi a zászlajára. Felszólal a lengyel és görög szabadságharc ügyében is, és mikor 1835-ben Szatmár megye fölszólítja küldötteit, hogy az örökváltság ellen szavazzanak, Kölcsey tiltakozásul lemond, az országgyűlési ifjak pedig gyászruhában, gyalog kísérik el Pozsony határáig.

Eközben intenzív levelezést folytat Bártfay Lászlóval, Deák Ferenccel és a főrendiház vezérével, báró Wesselényi Miklóssal. Kölcsey Ferenc élete utolsó hónapjaiban éppen a felségárulási perbe fogott jóbarát, Wesselényi védelmére készül, amikor egy hivatalos útja során megfázik, a megfeszített munkában legyengült szervezete a betegségnek nem tud ellenállni.

Írói pályafutását intenzív alkotói korszakok és válságok egymást váltó sora jellemzi. Egy ideig kevésbé bevett műfajokkal – ballada, románc, rapszódia – kísérletezik. 1814 második felére – költészetének egyik legjelentősebb korszakában – túljut a kevéssé eredeti klasszicizáló versíráson. Berzsenyivel együtt a hazai romantikus költészet meghonosítói; az Előbeszéd című költői prózája a romantikus irónia talán egyik legsikerültebb magyar példája. Ez idő tájt születnek első hazafias költeményei, néhány év múlva a nemzeti dalunkká lett Hymnus és szkeptikus párverse a Vanitatum Vanitas. A Himnusz kézirata alatt olvasható a keletkezés időpontja és helyszíne: 1823. január 22., ezt a dátumot a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük. Nyomtatásban 1829-ben jelenik meg a vers, a cenzúra miatt alcímmel: A magyar nép zivataros századaiból.

1830-ban lát napvilágot a Zrínyi éneke és 1838-ban a keserű reményvesztettséget sugalló Zrínyi második éneke. A Zrínyi énekének felépítése a vándor és Zrínyi kérdés-feleletére épül. Tulajdonképpen egy párbeszéd formában megírt belső monológról van szó, amiben a múltat a tevékeny hazaszeretet, a hősiesség és önfeláldozás jellemezte, a válaszok pedig ennek negatív lenyomatai.

Ajánlott vers: Himnusz

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/kolcsey/anthem/html

Ajánlott esszé: Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett

http://mek.niif.hu/06300/06367/html/01.htm#196